Jederán György Maurer Dóra tanítványa volt az Iparon, igazi kísérletező és perfekcionista.

Jederán György harminc éve részt vett egy, Maurer Dóra által vezetett Fotogrammatika-kurzuson. Egy év múlva végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, s az elmúlt harminc év dacára még mindig foglalkoztatja a fénytörés, a fényvisszaverődés.

Lehet, hogy sokak szemében úgy tűnhet, megrekedt a fotogram műfajában, de másról van szó. A fény és a fényérzékeny anyag viszonyát vizsgálva a fotográfia lényegéhez lehet közel kerülni, így György esetében inkább arról van szó, hogy már fiatal alkotóéveiben rátalált arra a lényegi kérdéskörre, amely végigkísérte eddigi művészi alkotópályáját, s újabb és újabb mélységekbe tudott eljutni.

Ugyanakkor olyan technikai megfogalmazásmódot választott magának, melynek előképei a fotóművészet legjelentősebb alkotóinak számítanak, hovatovább akár a fotó egyik feltalálójával, Talbot-val is kezdhetnénk a sort, aki 1840-ben szabadalmaztatta kalotípia eljárását. A fotogram képzőművészeti felhasználására ugyan még sok évtizedet kellett várni, de Schad, Man Ray és Moholy-Nagy munkái alapjaiban forgatták fel a fotó addigra már megmerevedett sémáit. Az említett, jól ismert alkotók mellett György megismerte a fotogram magyar hagyományaira építkező képzőművészek, fényképészek munkáit, hiszen a két világháború közti korszakban, ha nem is erőteljesen, de jelen volt a kamera nélküli képkészítés Lengyel Lajos, Martsa Alajos vagy éppen Victor Vasarely munkáiban.

S az is jól megfigyelhető, hogy azoknál az alkotóknál, akik elmerültek a fotogram világában, művészeti alkotópályájuk során nem szabadultak tőle. Az említett magyar alkotók még az 1970-es években is készítettek fotogramokat, kiegészülve az új társakkal, itt elsősorban Gyarmathy Tihamért és Lőrinczy Györgyöt szeretném kiemelni.

Ebben a viszonylagosan elszigetelt alkotói körben került reflektorfénybe öt fiatal alkotó, akik az Iparművészeti Főiskola Vizuális Kommunikáció Intézetének keretében megtartott vizuális kísérleti szeminárium eredményéről számoltak be 1987. szeptember ötödikén. Ezen a beszámolóbeszélgetésen, mint fotós hallgató Jederán György is részt vett Czeizel Balázs, Eperjesi Ágnes, Hübner Teodóra és Zsuffa Csaba társaságában.

„A legegyszerűbbnek tartott fotogram egyáltalán nem egyszerű.” – mondta akkor György, „Az alapeset az, amikor csak egy finom kis lilás szín jelenik meg a megvilágított fotópapíron és semmi sincs közbeiktatva.” Innen indult el az az alkotói folyamat, melynek jelenlegi állomása tegnap került a galéria falára. Láthatjuk, hogy időközben György kifejezésmódját új hatás érte, hiszen feltűnő Coburn szellemi hatása, aki Vortograph címen készített sorozatot 1917-ben és a fénytörés természetével foglalkozott, még az első világháború utáni avantgárd fotogram használata előtt.

Ebben az értelemben örököse és a fény természetéről való gondolkodás továbbvivője György, hiszen az elmúlt harminc év jól tükrözi figyelmének a fotográfia, mint médium alapvető kérdéseire történő koncentráltságát és egyben a fotótörténeti utalások által egy olyan folyamatosan visszatekintő, de mindig továbbjutó alkotói szemléletmód kialakítását, mely csak olyan művészeknek adatik meg, akik a lényegi kérdésekkel foglalkoznak, bármikor is találjanak arra rá.

Baki Péter Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója.

Következő kiállítás

Aktuális kiállítás

Korábbi kiállítások